I found this article that is somehow connected with JW international convention in Budapest but
i need a rough translation...
Jehovisták és álszurkolók a Puskás-stadionban
Szily László
2003. július 23., szerda 10:30
Hogyan készül fel a megújuló rendorség (mondjuk vasrendorség?) a garázda futballszurkolók megfékezésére? Füstöt okádó kisállatravatallal és szürrealista acidpantomimmel, derítette ki az Index nyáriújságíró-osztaga a fehéren izzó Puskás-stadionban. Az úgynevezett Vasprefektus a jelek szerint kemény - és sok elemében meglepo módon pszichedelikus - PR-kampányt indított a testület renoméjának emelésére.
Ennek a hívásnak nem lehetett ellenállni. Módszertani bemutatót tartanak a rendorök a Népstadionban "A szurkolók által megvalósított rendzavaró tevékenység rendori csapatero intézkedésekkel történo kezelése" címmel, állt a faxon, mi meg gondolkodás nélkül robogóra, illetve biciklire pattantunk, hiszen ez magyarul nyilván tömegoszlatást jelent.
Jehova és gumibot
 |
| Tekintse meg fotóinkat |
A Stadion kertjében kisebb embercsoportok vonszolják magukat a kalkuttai jellegu párás hoségben, de nem néznek ki sem készenléti rendornek, sem álszurkolónak. Aztán meglátunk egy több mint gyanús csoportot, de elvegyülés közben leleményesen kiszúrjuk, hogy mindannyian "Adjunk dicsoséget Istennek" feliratú kituzot viselnek. Bár hallottunk harangozni vérmes baptista szurkolói csoportokról, inkább továbbállunk, kokemény gumibot-feszület összecsapásokról fantáziálva.
A stadionhoz érve végre kiszúrjuk, hogy az egyik szektorban az álszurkolók - feltéve, hogy a valós helyzetet akarják imitálni - rasszista transzparenst feszítenek ki. Lóhalálában iszkolunk fel a lépcsokön, András már élesíti is az objektívet. Az álgarázdák meglepoen szelídnek tunnek, egy leány és anyja jövobe mutató beszélgetést folytat (Leány: "Anya, hogy van az, hogy holnap?" Anya: "Tomorrow."), aztán észrevesszük az Isten és a Jehova szavakat a molinón, a küzdotéren pedig a kereszteléshez elokészített medencéket, így megint csak tovább kell állnunk, rohamrendort és kamuvandált keresve.
Aztán megtaláljuk oket.
A betonkaréj bejáratánál eloször egy nénit pillantunk meg több száz palack szódával. Talán a tömegoszlatás legújabb csodafegyvere? Aztán máris belefülelhetünk a szakszeru huligánkezelés szakmai titkaiba. "Nyugodtan, szépen melléálltok, nem hadonásztok" - mondja egy parancsnokkülseju parancsnok plexipajzsos-sisakos alárendeltjeinek, majd lendületes galoppozással behatolnak a pályára, mi is velük, szakszerutlenül.
Kékek vs fosszínuek
 |
Az egyik, legalább ezer nézo befogadására képes szektorban úgy harminc rendori középiskolás álszurkoló álszurkol. A zászlók alapján éppen a kékek-fosszínuek rangadó zajlik alant, a tét: ki éli túl a fullasztó hoséget. A pálya közel eso részén egyenruhás rendorkórus álldogál, elottük pedig egy szintén egyenruhás showman folyamatosan kommentálja és irányítja az eseményeket. A kórusról idovel kiderül, hogy nem is énekkar, hanem egy csapat készenlétis tiszt, a mikrofonos ember meg a szurkolóoszlató kurzus vezetoje.
Fejlett videótechnika
Alig nézünk körül, kis híján agyonvág egy pózna, a tetején furcsa, gömb alakú kamerával. Késobb azt hallom, hogy a rendfenntartók ezentúl könnygáz és gumibot helyett inkább videóval küzdenek az eroszak ellen. A fopróba ezek szerint nem ment tökéletesen, a póznát ugyanis innentol egy civil ruhás férfi tartja, feszült tekintettel.
A cammogás mint csodafegyver
Az eloadás egyre szürreálisabb. A mikrofonos karmester folyamatosan képes olyan nyakatekert bikkfanyelven beszélni, amit az ember csak írásban tud elképzelni. Megakadályozzák a vendégszektorba történo bejutást - egy szakasz rohamrendor cammog le a szektor tetejérol, sorfalat alkot, és szemmel veréssel megakadályozza - metodikáját képezi - egy szakasz rohamrendor cammog le a szektor tetejérol, sorfalat alkot, és metodikát képez - kérem a következo mozzanatot - egy szakasz rohamrendor cammog le a szektor tetejérol, sorfalat alkot, és mozzanatszeruen álldogál - az átugrálások megakadályozása érdekében - ugyanúgy lecammognak, és megakadályozzák, aztán újra meg újra.
Egyre kevésbé értjük, mit is akart ezzel az egésszel a rendorség, bár a pantomim kétségkívül szórakoztató. A gyakorlatilag üres szektorban bemutatott lépcsojárás a legkevésbé sem utal arra, hogy a készenlétisek kitaláltak volna valamit a huligánok ellen.
Ravatallal az eroszak ellen
 |
| Kattintson! |
Aztán kénytelenek vagyunk mindent visszavonni, ugyanis váratlanul bemutatják a csodafegyvert, ami nem más, mint egy robbanó kisállatravatal Egy fo pirotechnikát alkalmaz a szektorban - süvíti a showman, majd az egyik üléssoron fekvo, kábé egy db. foxterrier befogadására méretezett, fekete bársonnyal borított kis koporsó nagyot durran, és lila füstöt kezd eregetni. Megemeljük képzeletbeli kalapunkat: ha ez nem hat a kemény magra, hát semmi.
Figyelni kell a muvelet taktikai rendjét - mondja éppen a musorvezeto, amikor az egyik rohamrendor bezuhan a széksorok közé, de egy fanatikus felsegíti. Kalauzunk ezután meghökkento veszélyforrásra hívja fel a figyelmet: egymástól eltéro gondolkodású szurkolók kerülhetnek ugyanabba a szektorba. Igaz, ami igaz, gondolom magamban, komoly probléma, elég nehéz lehet megoldani. De mégsem. Kiderül, hogy erre is ugyanaz a gyógyszer, mint a többi konfliktusra: közéjük kell állni, kettos sorban, és szorítani a plexipajzsot.
Ezután még elleshetünk olyan szakmai fogásokat, mint hogy a szektor kiürítésekor a nézoket a kijáratok felé kell szorítani, ahelyett, hogy a függoleges betonfalra préselnénk oket, megtudjuk, mi a teendo, ha egy szurkoló tüzet fog (poroltó alkalmazásával eloltják), aztán lassan véget ér a bemutató, láttán Tristan Tzara is csak irigykedne.
Jó és kiváló
 |
A tehetséges karmester - akirol kiderül, hogy o Bihari alezredes, a tanfolyam parancsnoka - néhány pattogós vezényszó után átadja a mikrofont egy civil ruhás, rövid ujjú inget viselo úrnak, akit mi civilek az Ismeretlen Buszsofornek nézünk, pedig nem is, o vezérornagy, vagyis tábornok. Az elégedett elöljáró felhívja a figyelmet arra, hogy az elmélet és a gyakorlat között különbség van, aztán értékeli a gyakorlatot, méghozzá jónak és kiválónak.
Akkor ez most négyötöd?, kérdezem Andrástól, majd Szabolcs barátunkkal, az Origo fotósával elvonszoljuk magunkat egy közeli kerthelyiségig, és megpróbáljuk kitalálni, mire is gondolhatott a rendorség, amikor megszervezte ezt a különös eseményt, de egyetlen tippünk az, hogy az új fokapitánynak talán mégis van humorérzéke, így nevetve búcsúzkodunk, aztán kacagva hazamotorozok.